A várost északról Külső-Somogy szelíd dombjai, délről a Zselic meredek hegyoldalú erdői veszik körül. Már a Kapos szabályozása előtt is fontos közlekedési útvonalak vezettek erre lendületet adva a táj és a környék fejlődésének.
Kaposvár ma is fontos vasúti és közlekedési csomópont, összeköttetése az agglomeráció településeivel szoros, és megfelelő a távolabbi, megyehatáron túli helységekkel is. A városon halad át többek között a Budapest-Gyékényes közötti vasút.
A mai Kaposvárt és közvetlen környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki e térség vízrajzi képe, folyóhálózata és a maihoz hasonlatos domborzata.
A növényzettel borított észak-déli fekvésű dombság, az erdőségek, a mocsaras patak- és folyóvölgyek természetesen sokat változtak az évezredek során.
Somogy megye középső részén egy nagyjából nyugat-kelet irányú törésben a zselici dombok szelíd, déli ölelésében találjuk a Kapos folyót. Árterét vékony rétegben holocén képződmények borítják. Völgyében az idők során sok település jött létre, amelyek közül legnagyobbá Kaposvár vált.
A megyeszékhely tengerszint feletti magassága átlagosan 135 méter. Az éves csapadék átlagos mennyisége 700 -720 mm, évi középhőmérséklete pedig 10,7 °C. A januári hideg átlaga -0,9 °C, a júliusi melegé pedig 21,8 °C. A kontinentális éghajlatot a Földközi-tenger felől érkező hatások kedvezően befolyásolják.
A Kapos folyó Kiskorpádtól délre három ágból ered, vízgyűjtő területéhez összesen 31 patak tartozik; a városban nyolc "társul" a várost is átszelő, a Sióba tartó folyóhoz. Szabályozása 1835-re készült el, de szűk medre miatt elég sűrűn kiöntött, súlyos károkat okozva az itt élőknek. Végleges rendezésére 1953 után került sor.
Dél felől őrbástyaként hét domb veszi körül a várost, amelyek oldalaiból termál és gyógyvízű források fakadnak.
A helybéliek hegyeknek nevezik a dombokat. (Kecel-, Iszák-, Kapos-, Körtönye-,Róma-, Ivánfa- és Somhegy.) A dombok kiemelkedő gerince a szelíd somogyi táj hullámzását varázsolja a város déli fekvésű területeire.
A Kaposvárhoz közeli tájvédelmi terület erdőit (Gombás-erdő, Deseda) szívesen keresik fel a természetbarátok. A Deseda patak felduzzasztásával egy hosszan elnyúló, széles tavat alakítottak ki, növelve ezzel a táj változatosságát.
Az észak-déli irányú völgyek ma is meglévő természeti szépségükkel kedvelt kirándulóhelyekké váltak. Ilyen a Tókaji-parkerdő, Töröcske környéke a víztárolóval, a Gyertyános-völgy, Szenna és környéke, a Róma-hegy, a Nádasdi-erdő.
A hajdani somogyi rengeteg maradványai ma is vonzó színfoltjai a tájnak. Valamikor az erdők összefüggő egészet alkottak, csak helyenként volt néhány tisztás, ahol a kialakult irtvány-települések lakói földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A halakban gazdag tavak közül legnagyobb a már említett mesterséges Deseda tó, amely nyolc kilométer hosszú, 300-400 m széles, 260 ha felületű és nyolc millió m3 vizet foglal magába. Helyileg védett természetvédelmi terület.
A zselici erdőket előszeretettel keresik fel gazdag vadállománya miatt a bel- és külföldi vadászok.
A városkörnyéki erdőkben, vendéglátásra is szakosodott vadászházak kitűnő lehetőséget kínálnak a nagyvadakra, vagy csak éppen fácánra vadászók számára.
