Szennai falumúzeum (Skanzen)

A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény Somogyban, az országban egyedülállóan, helyi kezdeményezésre egy élő faluban létrejött falumúzeum. Célja a somogyi faépítkezés legszebb, napjainkig fennmaradt emlékeinek megmentése, az objektumok szabadtéri néprajzi gyűjteménybe történő áttelepítésével. Az áttelepítés a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és a hagyományos technika alkalmazásával történt.

A gyűjtemény Szennában történő létrehozását a falu népi építészeti hagyományai, a még itt, eredeti helyén található népi talpas ház (Zóka Peti Lidi néni-féle, 1848-ban épült lakóház ma turistaszállásként is működik), a település táji adottságai, valamint a kiemelkedően szép, festett, kazettás mennyezetű templom indokolták.
A Szenna közepén elhelyezkedő, a Somogy megyei Rippl-Rónai Múzeum kezelésében lévő szabadtéri múzem Knézy Judit néprajzi koncepciója, L. Szabó Tünde építész és társai tervei szerint, Szigetvári György bábáskodásával jött létre. Az Europa Nostra díjas (1980.) múzeum hírnevéhez nagy mértékben hozzájárult Csepinszky Mária egykori múzeumvezető is, akit tevékenysége elismeréseként Szenna Község Képviselő-testülete 2000-ben a község díszpolgárává választott.

Az első lakóépületet 1975-76-ban telepítették át, és 1978-ban nyitották meg. Az építkezés, a múzeum fejlesztése azóta szinte folyamatos. Ma már több porta áll az egy utcából álló, múltidéző épületsoron. A lakóházakon, és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeken kívül több pince és présház is megtekinthető. Legújabb építménye egy gépszín.
A múzeum területén található Somogy megye egyik legszebb

műemléke, a festett kazettás mennyezetű, népi barok stílusban épült református templom is, ami "élő" templom: vasárnaponként Istentiszetleteket tartanak.

cím: 7477 Szenna,  Rákóczi F. u. 2.
Tel.: +36-82-712223

Belépődíj: 500 Ft, a múzeum megtekinthető:

Kedd-Vasárnap: 10-18 óráig
Hétfő: Szünnap

Szenna

Mint a zselici falvak többsége, Szenna is egy patak völgyében alakult ki. A települést a Deregélyi patak szeli ketté. A domborzat meghatározta az építkezést is. A házhelyek keskenyek, a házak az úthoz közel, a legmélyebb területen épültek.
A község nevét először 1252-ben a szentbenedeki monostor alapításáról szóló okiratban találhatjuk meg. 1443-ban Zana, majd 1446-ban Zenna néven említik. Ekkor a kaposvári várhoz tartozott. 1500-ban Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia kapta II. Ulászlótól. Később több földbirtokos tulajdonában volt, mint például a Méreyek, Koroknayak. 1715-től a II. világháború végéig az Eszterházy családé volt a környező erdővel és szántófölddel együtt.
A falut elzártsága miatt elkerülték a történelem nagy viharai.
A községben a földművelés és az állattenyésztés volt a fő foglalkozás. Egy 1695-ös adat szerint "szőleje és bora jó, szántóföldje, rétje szűk, közepes termésű. Erdeje csak tüzifát terem." A sok domb miatt a terület főként szőlő- és gyümölcstermesztésre volt alkalmas. Bár Bél Mátyás az 1770-es években megkóstolva a szennai bort, a következőt írta róla: "Szenna szőlei ecetet könnyeznek". A falu igyekezett gabonából is önellátó lenni. Termesztettek kendert is az itt élők. A környező erdők makkja kiválóan alkalmas volt sertéstenyésztésre. De megtalálható volt kisebb számban a szarvasmarha is. Az istállózó állattartás csak a XIX. században figyelhető meg, amikor is a szarvasmarha tenyésztésére tolódott át a hangsúly.
A nagyobb arányú erdőírtás itt a XVIII. század elején indult meg. Oka a megnövekedett lakosságszám volt. Mivel még így is kevés volt a művelhető föld, a családok arra törekedtek, hogy lehetőleg csak egy gyerekük szülessen. Így a földet nem kellett megosztani, s meg tudott élni belőle a család. Eladó föld csak ritkán akadt a községben.
A Zselicben Szenna őrizte meg legtovább ősi viseletét. A néphagyományok is nagyon sokáig éltek itt. A népviseletet az első világháborúig mindenki hordta.
Óriási változások a II. világháborút követően figyelhetők meg. Az addig "alvó" település lassan-lassan ébredezik, modernizálódik, ugyanakkor figyelnek a hagyományok megőrzésére is, aminek ékes példája a Falumúzeum.